Mekkora poén?

2025.12.15

Van egy könyvem, online. Mit gondolok a humorról, a karikatúráról? Nem vicc!
Itt elolvashatod: https://simplebooklet.com/mekkorapoen

Itt pedig kedvcsinálónak egy fejezet:

Kreatív disszonancia 

Miközben Leon Festinger szociálpszichológus 1958-ban kognitív disszonanciának nevezte el azt az aggodalmat, amit az emberek a döntéseik következményeitől tartva éreznek, mi karikaturisták már ezer éve abból élünk, hogy ezt az aggodalmat nevetéssel feloldjuk.

És amikor 1978-ban Herbert Simon Nobel-díjat kapott a gondolkodástudományban elért sikereiért, és ennek kapcsán az emberek belátták, hogy váratlan, bonyolult helyzetekben nem is nagyon tudhatnak minden szempontból ésszerűen dönteni, mi, humoristák megint csak mosolyogtunk, mert már ezt is régen tudtuk. Aztán most sem búslakodunk sokat, amikor a számítógépek másodpercenként több millió műveletet elvégezve, döntéseinkhez hatalmas adattömegekkel szolgálnak, miközben remekbe szabott döntési modellekkel dolgoznak, és elhatározásunk várható eredményéről jósnő helyett akár a mesterséges intelligenciát is megkérdezhetjük – jó vagy rossz döntéseink továbbra is bonyolult környezetben, korlátozott elménkben születnek: a humor forrása tehát soha nem apad el.

A humor eléd tárja, hogy nevetségessé is válhatsz, ha másképp döntesz, mint ahogyan ésszerű lenne – ne vezhetnénk kreatív disszonanciának, mert olyan módon tárja eléd az ellentmondásokat, hogy ne téveszthesd el, hogy felfigyelj rá. Szándékosan tár eléd végletesen – és bár logikailag hibátlan, mégis – irracionális viselkedésről szóló karikatúrákat. 

A humor gyakran használja a szélsőség, a meglepetés eszközeit, hiszen ezek mozdítják ki leginkább fantáziánkat, ezek sarkítják legjobban kérdéseinket is, válaszainkat is. Meglepő hatásokra hagyományos módon reagálni, vagy várt eseményekre meglepő választ adni – a humor bevált módszere.

Talán éppen azért nevetünk ezeken a karikatúrákon, mert bár nem is gondoljuk, de a rajzokon saját magunkat látjuk.

Kaján Tibor, a pár éve elhunyt karikaturista kiállításának megnyitóbeszédét így fejezte be: 
Nézzük meg magunkat!