1. Kézzel rajzolt, PhotoShoppal színezett rajzom. A saját karikatúrám. Kicsit bicegős, nem különleges, de az enyém.

2. Az AI közreműködésével Rene Magritte stílusát rendeltem a rajzomhoz. Ragyogó, lenyűgöző kép. De már nem írhatom alá a saját nevemet.

Fenekovács László

Oké!

Én nem támogattam a használatot, de tudomásul venném, ha többség úgy dönt. Annak idején nagy viták voltak Esterházy Pétert "vendégszövegeiről". Nehezen fogadták el, főleg az írótársak. Ma bevett gyakorlat. Géza sokszor idéz műalkotásokat, én is, és ez egyáltalán nem ritka a karikaturában. Azt hiszem, ez addig van rendben, amíg a karikaturista szándéka elsődleges marad. Idéz másokat, felveszi modorukat, kicsit belebújik a bőrükbe (Így írtok ti!), de az ALKOTÁS az övé. Robi direkt szélsőséges példát hoz, persze az vacak és röhejes. (Röhejes! Vagyis megnevettet? Hm.) Pont az a baj vele, hogy Magritte lett az elsődleges! Ha így nézem, talán az arányok dönthetik el? Nem tudom, egyáltalán nem biztos. Egyébként mindannyian tudjuk: semmi sincs előzmény nélkül, szinte folyamatosan hivatkozunk elődökre, de jelenlévőkre is. Akaratunkon kívül is tesszük és ez mindig így volt. Picasso mondta rá jellemző fanyarsággal, hogy a közepes művész átvesz dolgokat, a nagy művész az lop ! De generálni nem csak modort, alkotói stílust, konkrét művészt lehet, hanem mást is. (Mondom én, akinek a dolog technikai részéről gőze nincs és nem is érdeklődöm!) Lehet úgy generálni, hogy elmondok a gépnek egy képet, történetet, poént, stb., (állítólag a zene hatalmas terület!) és az megrajzolja, megfesti, fizikailag megalkotja papírra, vászonra, a falra stb. Vagyis nem kell feltétlen tudni rajzolni, festeni, szoborni, stb. De ez nem ránk vonatkozik...Szóval, én nagyon meglepődnék, ha Robi egyszer csak előállna valami Magritte-os izével, mely alatt a legkomolyabban ott állna az aláírása! És említhettem volna bárkit közülünk. Szerintem minket ez a veszély nem fenyeget, csináljuk már pár évtizede, igényünk sem lenne arra, hogy leköpjük a fél éltünket. A jövő "alkotóit" meg nem ismerjük...Üdv: FKL

Gyuro Kozmo

Evidens hogy jó sok érv van pro and contra. De én 70 felett pro AI vagyok mert mindig hasznalom mindenre pl versben is segit noha rimet s rimust nem ismer.

Halász Géza

Írtam a "Mekkora poén? c. könyvemben, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos hezitálásomról. Kicsit kiegészítve itt is közreadom.

Hogy is csinálják? Valahogy úgy lehet, ahogy Stanislav Lem írta a Kiberiáda csillagmérnökéről, Trurl-ról, amikor megépítette Elektrubadúrt, a versírógépét, hogy Klapanciusz barátját bosszanthassa. Ahhoz, hogy ez a hétemeletes számítógép verset tudjon írni, be kellett táplálni az egész világtörténelmet, regényeket, verseket, és mindent, ami a keze ügyébe került. Amikor végre több kisebb-nagyobb hiba után a gép végre elkezdte ontani gyönyörűséges verseit, a költők tiltakozásba kezdtek, de senki sem törődött velük, a kiadók még örültek is az ingyen verseknek…
Most, hogy már nem sci-fi, hanem valóság, és nem csak költők, hanem zenészek, színészek és grafikusok munkája is generálható mesterségesen, komolyabbra fordult a helyzet.
Persze, hogy kipróbáltam, jó volt, de azért maradt nekem is munka. Nem csak az ötletet kellett magamnak kitalálni, de legalább 20-25 kísérlet után kaptam elfogadható képet, és csaknem mindig kellett valami utómunkát is végezni, egy jó hátteret, amihez megrajzolom a többit, javítani az arcon, levenni a fölösleges ujjakat a kézről, hogy csak öt legyen stb.
Új eszköz került a kezembe, ahogy pár évtizede a Photoshop is új volt, és gyanús volt számítógéppel rajzolt képet közölni, pályázatokon sem vették szívesen, ahogy manapság az AI-val készülteket is tiltják.
Aki csak üzleti szempontból nézi, annak jó, hogy van AI-művészet, fizetős képszolgáltatók helyett ingyen illusztrálhatja könyvét, számítógépes műalkotásokkal díszítheti lakását, hallgathat AI által generált zenét, viszont a művészet egyik fontos eleme, hogy a művész élvezze a munkát, az alkotás élményét, amit az AI segíthet, de helyettesíthet is. Ha segít, azt elfogadhatónak tartom, ha helyettem alkot, az bizony nem művészet.

Marabu fenti példája nekem tetszik, és nem csak a sajátkezű, de nagyon jó a generált kép is. Én ezt úgy menteném át, hogy:

"Tervezte Marabu, megvalósította Magritte stílusában AI."

Szerényi Gábor

Van lábbal hajtós bicikli verseny, meg van olyan, hogy kis motor is van rászerelve. talán több kategória legyen.

Temesi Péter

Engem a Hetirajz csoportból épp azért tettek ki, mert az a vádat hozták fel ellenem, hogy mesterséges intelligenciával készített rajzot töltöttem fel. Holott azt a rajzot én épp fricskának szántam, azaz egy ál-ai képet készítettem el, saját két kezemmel. (Ezt bizonyítandó erről elküldtem a layeres psd screenshotot is az adminnak, mindhiába.)
Mivel mások ott abban a csoportban szerintem rendszeresen használtak ai-t a képeikhez és ezzel ráadásul nyertek is ezekkel. Pontosan ehhez hasonló okok miatt én nem tennék semmiféle korlátot, mivel ezek úgysem jók semmire. Nem bizonyítható, használt, vagy nem használt valaki ai-t nincs semmiféle detektor, ami ezt 100%-ban kiszűrné.
Az ai ellen leginkább azok tiltakoznak, akiknek fogalmuk sincsen mi ez egyáltalán.
Ez a szellem kibújt a palackból és oda soha többé nem lehet visszatuszkolni és teljesen fel fogja forgatni mindazt amit korábban gondoltunk, például az alkotásról.
Ha nincs meg a lehetősége, mert ki van zárva a pályázatból, hogy valaki a saját akaratát és elképzelését az ai-val valósítsa meg, soha nem tudjuk meg, hogy képes lenne-e erre. Nyilván nem a felszínes, színes-szagos képekre gondolok, amivel tele van a net.
Ez a véleményem.

Kós Mihály

Minden technikai újítással kapcsolatban óvatos vagyok. Emlékszem, amikor az egyetemi zárthelyiken beszedték a zsebszámológépeket, hogy logarléccel számoljunk. Arra is, amikor az imádott Versatil ceruzámat elveszítettem, és már nem volt kapható. Majd aztán hosszú szünet után ismét megjelent, és rögtön vettem kettőt.

Aztán jöttek a számítógépes programok, amelyeket nagyon sokáig próbáltam – teljesen feleslegesen – negligálni. Hiba volt.

Friss élményem Jarmo barátomhoz kötődik. Ő harminc éve Magyarországon élő finn. Nemrég meglátogatta pedagógus fiát, aki egy kisebb finn városban tanít, és körbevezette őt az átadás előtt álló, rózsadombi kinézetű helyi iskolában. A tanácsteremben egy nagy méretű olajkép volt a falon. Jarmo meg is lepődött, hogy ilyen minőségű, eredeti képet tesznek ki. Tumpi fia elmondta, hogy ez egy AI által generált olajkép, amelyet a diákok alkottak.

Most éppen rajzokat készítek egy belga karikatúrapályázatra, ahol kikötés, hogy eredeti, kézzel készült munkákat kell postázni. Üdítő kivétel. Minden van! Engem ez nem zavar. Nem tervezem rajzoláshoz igénybe venni az AI segítségét, de ki tudja, mihez lesz még kedvem a jövőben.

Kíváncsian figyelném a fiatalok munkáit, de valahogy nem látom őket. Bízom benne, hogy ez változni fog.

Körkérdés az "érintettekhez"

Tiltsuk, tűrjük, vagy támogassuk a mesterséges intelligencia használatát a képzőművészetben?

Három "tudós" AI válaszol:

1. ChatGPT

Rövid válasz: ne csak tűrjük – értsük meg, és okosan támogassuk, de határokkal.

Hosszabb, árnyaltabb verzió:

Miért nem jó csak tiltani?

Technológiai zsákutca: az AI nem fog eltűnni, ahogy a fotó vagy a digitális grafika sem tűnt el a festészet miatt.

• Történeti precedens: minden új eszközt (fotó, kollázs, videó, digitális ecset) először "nem művészetnek" bélyegeztek.
• Kifejezési lehetőség: az AI lehet eszköz, nem feltétlen "alkotó".

Miért veszélyes vakon támogatni?

• Szerzői jog és etikusság: sok modell művészek munkáiból tanul, gyakran beleegyezés nélkül.
• Egyenlőtlen verseny: elárasztja a piacot az olcsó, gyors, de személytelen tartalom.
• Az alkotói munka elértéktelenedése: ha minden "kép", akkor mi a mű?

Egy értelmes középút (szerintem
- mármint a chatGPT szerint):

• Támogatni, mint eszközt, nem mint autonóm művészt
• Transzparencia: legyen jelölve, ha AI-t használtak
• Jogtiszta tanítási adatok és művész-kompenzáció
• Külön kategóriák kiállításokon, pályázatokon
• Oktatás: művészek tanulják meg használni – ne kiszoruljanak

Fontos kérdés, amit ritkán teszünk fel:

Nem az a baj, hogy "AI készíti a képet", hanem hogy van-e mögötte emberi szándék, döntés, kockázat és jelentés?

2. Gemini

Ez a kérdés napjaink egyik legélesebb kultúrpolitikai és etikai vitája. Nincs egyetlen "helyes" válasz, mert mindhárom megközelítés mellett szólnak érvényes érvek. Nézzük meg a pro és kontra szempontokat egy átlátható szerkezetben!

1. Tiltás (A védekezés útja)

• Sokan úgy vélik, az AI nem alkot, hanem "lop", ezért korlátozni vagy tiltani kellene a művészeti szférában.
• Szerzői jogi aggályok: Az AI-modelleket gyakran élő művészek munkáin tanítják be az engedélyük nélkül. Ez sokak szerint ipari méretű plagizálás.
• Az emberi munka leértékelődése: Ha egy gép másodpercek alatt "lefest" bármit, félő, hogy a hús-vér illusztrátorok és grafikusok megélhetése ellehetetlenül.
• Lélektelenség: Az érvelés szerint a művészet lényege az emberi tapasztalat és szándék, ami az algoritmusokból hiányzik.

2. Tűrés (A pragmatikus középút)

• Ez a nézet elfogadja, hogy a technológiát nem lehet "visszagyömöszölni a palackba", de szigorú keretek közé szorítaná.
• Transzparencia: Kötelezővé tennék a jelölést, ha egy kép AI segítségével készült.
• Hibrid megoldások: Az AI maradhat segédeszköz (pl. vázlatokhoz, színezéshez), de a végső döntés és a kreatív irányítás az ember kezében marad.
• Szabályozott adatbázisok: Csak olyan AI használatát engedélyeznék, amely tiszta, jogdíjmentes vagy engedélyezett forrásokból tanult.

3. Támogatás (A fejlődés útja)

• Az optimista szemlélet szerint az AI nem a művész ellensége, hanem egy újfajta "szuper-ecset".
• Demokratizálódás: Azok is kifejezhetik a vizuális ötleteiket, akiknek nincs meg a technikai rajztudásuk, de van látomásuk.
• Új esztétika: Az AI olyan mintázatokat és struktúrákat képes létrehozni, amikre az emberi agy nem kalibrált, ezzel tágítva a művészet határait.
• Hatékonyság: A repetitív feladatok (renderelés, textúrázás) átadásával a művésznek több ideje marad a koncepcióalkotásra.

Összegzés: Mi a teendő?

A történelem azt mutatja, hogy a technológiai váltásokat (mint a fényképezés megjelenése a festészettel szemben) nem lehet betiltani. A legéletképesebb út valószínűleg egy szigorúan szabályozott támogatás lesz:

• Etikus tanítás: Olyan modellek támogatása, amelyek tisztelik a szerzői jogot.
• Oktatás: Megtanítani a jövő művészeit az AI eszközként való használatára, nem pedig kiváltására.
• Értékrendváltás: Felértékelni azokat a műveket, ahol az emberi kézjegy és a koncepcionális mélység bizonyítható.

Személyes megjegyzés: (Gemini)
Ahogy a Photoshop nem tette tönkre a festészetet, úgy az AI sem fogja – csak kényszeríteni fog minket, hogy újradefiniáljuk, mit is tartunk valójában "művészetnek".

Copilot

Tiltani?

A tiltás gondolata általában ott jelenik meg, ahol:

• a szerzői jogok sérülnek,
• a művészek megélhetése kerül veszélybe,
• vagy a kulturális értékek "felhígulásától" tartanak.

Ezek valós aggodalmak. A jelenlegi AI‑modellek sokszor olyan adatokon tanulnak, amelyek eredete nem átlátható. A tiltás azonban ritkán működik hosszú távon: a technológia nem áll meg, és a használatát sem lehet teljesen megakadályozni.

Tűrni?

A tűrés a "nézzük meg, mi lesz belőle" hozzáállás. Ez pragmatikus:

• a technológia fejlődik,
• a társadalom alkalmazkodik,
• a szabályozás lassan követi.

Ez a köztes állapot sokszor elkerülhetetlen. A tűrés azonban passzív: nem segít abban, hogy a művészek, intézmények és alkotók aktívan formálják a jövőt.

Támogatni?

A támogatás nem azt jelenti, hogy mindent kritikátlanul elfogadunk. Inkább azt, hogy:

• kereteket teremtünk (etikai, jogi, szakmai),
• új műfajokat fedezünk fel,
• a technológiát eszközként használjuk, nem helyettesítőként.

A művészet története tele van olyan technológiákkal, amelyeket először fenyegetésnek láttak, később pedig természetes részei lettek az alkotásnak. Az AI is ilyen lehet — ha jól kezeljük.

És akkor mit érdemes tenni?

Szerintem a legérettebb megközelítés valahol a tűrés és a támogatás között van:

• ne tiltsuk, mert az gátolja az innovációt,
• ne hagyjuk szabályozatlanul, mert az visszaéléshez vezet,
• támogassuk a felelős használatot, ahol az AI nem elvesz, hanem hozzáad.

A kérdés végső soron nem az, hogy "szabad‑e AI‑t használni a művészetben", hanem az, hogy hogyan tudjuk úgy használni, hogy az emberi kreativitást erősítse, ne gyengítse.